2012. október 12., péntek

Prólogus


2 évvel korábban
- Figyelj, Lena, utoljára mondom, az utat figyeld, vagy komolyan kiszállok – pillantott idegesen Scarlett a nővére felé, aki egy pimasz vigyort küldve felé most mindkét kezét felemelte a kormányról, és a visszapillantó tükröt kissé maga felé fordítva vizsgálni kezdte az arcát. Persze fél szemmel végig az utat figyelte, de tisztában volt vele, hogy a húga aggodalma teljesen alaptalan. Rajtuk kívül egyetlen autó sem járt arra, ami nem is volt túl meglepő, lévén hajnali három óra.
- Lena, nem viccelek! És tedd vissza a kezed a kormányra!- emelte fel a hangját Scarlett, majd kezeit összefonva a mellkasa előtt elfordította a fejét – Ha ezt tudom, biztos nem hagyom, hogy megszerezd a jogsid… - morogta az orra alatt. Lena sóhajtva megforgatta a szemeit, majd a tükröt visszaállítva a kezeit ismét a kormányra helyezte, figyelmét pedig az útnak szentelte.
- De ez így olyan unalmas – nyafogott végül. Tudta, hogy hihetetlenül gyerekesen viselkedik, de mindig is imádta idegesíteni Scarlettet, és mivel tudta, hogy kicsit paranoiás, ami a vezetést illeti, így egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy a lehető legfelelőtlenebb sofőrnek tűnjön. Magában mosolyogva nyúlt a rádióhoz, majd miután bekapcsolta, nem is törődve azzal, hogy mi szól, max hangerőre tekerte. Kissé elfordulva vágott egy grimaszt a csöpögő nyávogást meghallva, de ügyelt rá, hogy a húga még véletlen se láthassa meg, és visszafordulva felé, teli torokból, hamisan kezdte üvölteni a refrént az énekesnővel együtt.
- You never really can fix a heaaaaaaaaaaart – nyávogta elváltoztatott hangon, és folytatta volna tovább, ha Scarlett nem nyúl oda hozzá egy hirtelen mozdulattal, és nem tapasztja be a száját a tenyerével. Lena elvigyorodott, majd nyelvét kinyújtva a lehető legnagyobb felületen összenyálazta a húga kezét.
- Fúúúj, hogy lehetsz ennyire undorító? – húzta el a kezét Scarlett nevetve, majd megrázva a fejét előrenézett a sötét országútra, amit csak az ő autójuk reflektorlámpája világított meg egy rövid síkban.
- Odaadod a mobilom? – nyújtotta felé a kezét Lena, miközben továbbra is a rádióban szóló dalt dúdolgatta. Scarlett előkotorta a táskájából nővére telefonját, majd pár perces vacillálás után a kezébe nyomta. Lena fél kézzel a kormányt fogva kezdett el smst írni a barátjának, miközben Scarlett elgondolkozva húzta ki a noteszét a sötétkék bőrtáskájából, és megnézte a másnapi balettórája pontos időpontját. Fél tízre kellett a a stúdióba utaznia, így rövid számítás után rájött, hogy kevesebb, mint négy órát fog tudni aludni. Sóhajtva csúsztatta vissza a noteszt a táskájába, majd Lenára nézett, aki bárgyú vigyorral az arcán pötyögött a telefonján. Összefonva a karját végül előrenézett, és arckifejezése egy pillanat alatt megváltozott. Kikerekedett szemekkel ült egy tizedmásodpercig lefagyva, majd felsikítva megrántotta Lena kezét, aki először bosszúsan nézett föl, majd az ő arcára is kiült a rémület. Mindkettejük tudatába most ért el a fülsiketítő dudaszó, amivel a nedves aszfalton megcsúszott kerekű kamion próbálta felhívni magára a figyelmet. Lena elrántotta a kormányt, aminek következtében a kocsi kilencven fokos fordulatot tett, és rátaposott a gázra, de már mindketten tudták, hogy elkerülhetetlen lesz a baleset. A két lány még egyszer utoljára összenézett, mielőtt a kamion fülsiketítő robajjal belerohant a kocsiba.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése