"Unless you've been in her shoes
you wont know her story.
So don't judge."
- Louis ne csináld már, beszéljük meg!
Zayn idegesen rángatta fel magára a kapucniját, majd a mellkasa előtt összefont kezekkel körbenézett az utcán, és csak ezután kezdett el barátja után sietni, aki mellesleg nem könnyítette meg a dolgát, indulatosan haladt előre.
- Louis, az istenért, nem rohanhatsz el minden egyes alkalommal, ahányszor problémád van.
Louis egy pillanat alatt megtorpant, majd rángatózó arccal az őt éppen beérő barátja felé fordult.
- Ó, csakugyan? Talán már ezt is megtiltják nekem? Csak egy kis levegőre van szükségem Zayn, hagyj már egy kicsit magamra – fordult meg ismét, és akkora lendülettel tette a kabátja zsebébe a kezeit, hogy a belső vékony anyag kiszakadt, ennek hála az addig ott levő apró egy pillanat alatt a nedves betonra zúdult. Louis idegesen az ég felé nézett, majd halk szitkozódás közepette felszedte az aprót. Zayn csendben figyelte őt, de esze ágában sem volt egyedül hagyni, inkább ő is elindult, mikor a barátja ismét nekivágott a környező utcáknak.
- Hallod, nem látsz a szemedtől? – förmedt rá Louis egy megszeppent lányra, miután szabályosan letarolta őt. A hatalmas lendülettől a lány arcáról leesett a napszemüveg, így ahelyett, hogy a Louis által felé záporozó sértésekre figyelt volna, bizonytalanul lehajolt a tárgyért, azonban Zayn gyorsabb volt, és egy egyszerű mozdulattal a lány kezébe nyomta a sötét lencséjű szemüveget.
- Tessék, itt van. Bocs a barátom miatt – mosolygott rá kedvesen, aztán önkéntelenül is elnyíltak az ajkai. A lány most teljesen felegyenesedett, minek következtében eddig az arcába lógó szinte fehér haja most a helyére került. Megkövülten figyelte a világoskék, már-már fehér szempárt, ami úgy tűnt, mintha a semmibe meredne – Te jó ég… - motyogta elfeledkezve magáról, majd mikor a lányra visszakerült a sötét lencséjű napszemüveg, ami alapvetően indokolatlan lett volna a szürke, őszi időben, megrázta a fejét, és kissé közelebb lépett hozzá – Nem esett bajod?
Közben egy pillanatra oldalra sandított, hogy a most egy boltba belépő Louis-t szemmel tarthassa.
- Jól vagyok, ne aggódj – mosolyodott el halványan, miközben a táskájából elővett barna sálat a nyaka köré tekerte – És köszönöm – fordult még utoljára Zayn felé, majd neki hátat fordítva lassú léptekkel indult tovább eredeti útján. Zayn egy pillanatig elbambulva nézett utána, aztán a boltból újfent kilépő Louis felé kapta a fejét, és sietősen hozzálépkedett.
- Azt hiszem, most már tényleg itt lenne az ideje visszamenni – mosolygott halványan a kezében gőzölgő papírpoharat tartó fiúra, majd a zsebéből elővéve egy száll cigit rágyújtott, miközben most már jóval lassabb tempóban elindultak vissza Louis lakása felé. Elmélázva figyelte, ahogy a füst először az arca előtt jelent meg, majd egy heves széllökésnek köszönhetően egy pillanat alatt semmivé foszlott. Már épp megnyugodott, hogy a mai napra letudhatta a balhékat, mikor a fülét kiabálás ütötte meg. Louis-val egyszerre toppantak meg, és összeráncolt szemöldökkel figyelték a természetellenesen vékony lányt, kinek hosszú világosszőke copfja a hátát verdeste.
- Mégis mi a fenét képzelsz magadról, mi? Komolyan, nem érted meg, hogy nem császkálhatsz el egyedül!? És ha bajod esik!? Legalább a botodat hoztad volna magaddal! De nem, te önálló vagy, te bármit megtehetsz, neked nincs szükséged segítségre! Van fogalmad róla, hogy mennyire megijedtem, mikor nem találtalak sehol!? Scarlett, figyelj rám, ha hozzád beszélek! Én komolyan mondom, ha még egyszer meg mered ezt csinálni, akkor én…
- Akkor te? – vágott a szavába a Scarlett-nek nevezett lány, aki most csípőre tette a kezét, és egy lépéssel közelebb lépett a másik lányhoz. Hangszíne közel sem volt már annyira barátságos, mint ahogy Zayn-nel beszélt alig egy perccel ezelőtt – Végre elmész, és éled az életed? Nem áldozod fel magad a piciny, sebezhető hugicádért? Hú, ne ijesztgess, Lena!
- Fejezd már be ezt a hülyeséget! Komolyan, mégis hogy képzeled, hogy csak úgy magadra hagylak? Az ikertesóm vagy, az isten szerelmére! Szóval fejezd be végre ezt a badarságot, és legközelebb légy szíves szólj, ha sétálni támad kedved – a mondat végére a lány hangja jóval szelídebbé vált, és Zayn megkönnyebbülten sóhajtott fel. Tudta, a vitának ezzel vége. Egyetlen pillanatot még megengedett magának, hogy alaposabban szemügyre vegye a két lányt, mielőtt továbbindultak volna. Akivel először találkozott, Scarlett, kísértetiesen sápadtnak tűnt, és a haja is szinte fehér volt. Lábát a hideg idő ellenére csak egy vékony balerinacipő díszítette, és a térdig érő virágos ruhája sem tűnt pont melegnek. Ezzel szemben a később érkezett lány, Lena bőre egy hangyányit élettel telibb, haja is egy fokkal sötétebb árnyalatú. Világoszöld szemével most a fekete bokacsizmáját figyelte, miközben kezeivel a meleg, fekete kabátjának zsebeiben kutatott. A kabát alól kibukkantak csontos, fekete nadrágba bújtatott lábai. Louis megbökte Zayn karját, aztán felhúzva a szemöldökét némán érdeklődött a hirtelen elbambulásának okáról. Zayn csak megrázta a fejét, majd hatalmas slukkot szívva a cigijéből továbbindult, egyenesen a két kísértetiesen hasonlító lány felé. Csak mikor melléjük értek, akkor tűnt fel neki, hogy a fonott hajú lány szájában gyújtatlan cigaretta pihent, miközben még mindig lázasan kutatott a zsebeiben. Egyetlen kérdés nélkül elővette az öngyújtóját a zsebéből, és azt meggyújtva a lány elé nyújtotta. Lena csodálkozva nézett föl, világos szempárja fáradtságot tükrözött, és halvány mosollyal az arcán fogadta el a tüzet.
- Kösz – vigyorodott el végül, miután kifújta a füstöt. Zayn csak biccentett, majd ismét zsebre téve a kezét elgondolkozva lépett Louis mellé.
- Jól vagy, haver? – fürkészte most a kék szemű srác fekete hajú barátját, és miután összenéztek, szavak nélkül is egyszerre mosolyodtak el az egyértelművé vált szerepcsere gondolatára.
- Persze, csak elgondolkodtam. De igazából ezt nekem kéne kérdeznem. Lenyugodtál már, ugye? – húzta fel most Zayn a szemöldökét.
- Ja – vonta meg a vállát Louis – Csak már megint túl hamar kaptam fel a vizet.
- Rá se ránts, Harry is tudja jól, hogy nem komolyan gondoltad.
- Tudom, de akkor sem szeretem megbántani – halkította le most a hangját egy kicsit Louis, miközben Zayn letörölve a reggeli esőnek köszönhetően sáros cipőjét a lábtörlőn, kinyitotta a fehérre meszelt faajtót, hogy aztán hagyja, hogy belépve Louis házába az ott összecsődült bagázs elterelje a gondolatait az utcán látott jelenetről.
Közel tíz perc múlva már mindannyian a vajszínű bőrkanapén ültek, és semleges dolgokról beszélgettek. Illetve mindannyian, kivéve egy valakit. Eleanor halvány mosollyal az arcán lépett ki a konyhából, kezében egy tál muffint tartva. A kanapén terpeszkedő fiúk várakozva néztek a lányra, míg a köztük helyet foglaló Danielle csak felhúzta finom ívű szemöldökét.
- Ne nézzetek így, ez nem nektek lesz – nevetett fel Eleanor, miközben közelebb lépett a társasághoz.
- Akkor kinek? – ráncolta össze a szemöldökét Niall.
- Most költöztek új lakók a szomszédba, Sashához. Ráadásul az egyikük látáskárosult, szóval nekik lesz, köszönés gyanánt.
- Látáskárosult? – húzta fel a szemöldökét Harry, és ha Eleanor nem ismerte volna túlságosan is, talán azt hitte volna, csak megdöbbent a szó hallatán. Így viszont kissé felhúzva a szemöldökét adott választ a fel nem tett kérdésre.
- Vak.
A fiúk elhúzták a szájukat, de a következő pillanatban már meg is feledkeztek volna a témáról, ha Zayn nem szól Eleanorhoz, aki már a cipőjét vette.
- Felesleges elindulnod is. Nincsenek otthon – közölte nyugodtan.
- És te ezt honnan is tudod? – billentette a fejét oldalra Danielle.
- Mikor az előbb kint voltunk, még ők is ott voltak. A drága ideges barátod majdnem fellökte szerencsétlen lányt, aztán még számon kérte tőle, hogy miért nem vigyáz jobban – pillantott Eleanor felé, aki egyetlen szó nélkül letette a tálcát a sütikkel együtt az asztalra, és Louis-hoz lépve apró pofont adott neki.
- Bunkó – csóválta meg a fejét, de Louis nem törődött vele, csak kikerekedett szemekkel nézett Zaynre.
- Az a lány vak volt? – kérdezte szinte hisztérikusan. Zayn megvonta a vállát, majd feltápászkodva válaszolt.
- Igen. Néha kicsit figyelhetnél jobban a körülötted levőkre – lépett oda az előszobában levő fogashoz, majd levéve a bőrkabátját belebújt – Szóval szerintem még nem értek vissza. Próbálkozz inkább estefelé – biccentett még Eleanor felé, aki halványan elmosolyodva bólintott – Na én elmentem. További jó szórakozást – lépett bele a cipőjébe, majd minden további szó nélkül kilépett a barátságos hangulatú házból a közel sem olyan barátságos hangulatú levegőre. A bőrkabátja cipzárját felhúzva összeráncolt szemöldökkel nézett körbe, majd zsebre vágott kézzel sétált ki a kertből, és balra fordulva elindult saját lakása felé. Az úton egyenesen a lába elé nézett, nem volt kedve a tájat tanulmányozni. Úgyis tudta, hogy néz ki. Szürke. Ilyenkor mindig, minden rohadtul szürke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése