6 - Our broken story.

http://www.youtube.com/watch?v=z1V5rNAAeyo

"You think you want to die
 but really... 
you just want to be saved."

Scarlett tenyerét a térdére helyezve ült, és a nyitva felejtett ablakon át hallgatta a forgalom halk zaját.

Lena rendezett arcvonásokkal, ökölbe szorított kézzel hallgatta az előtte álló férfit.

Scarlett felvette maga mellől a sötét üvegű napszemüvegét. A falióra idegesítően hangosan kattogott mellette.

Lena arca megrándult, szemei egy pillanatra kikerekedtek a döbbenettől.

Scarlett lassan felemelkedett az ágyról, majd tapogatózva odasétált a vele szemben levő falhoz. Remegő kezét felemelve végigsimított a tőle alig pár centire levő hűvös tükrön. Szemét lehunyva hagyta, hogy egy könnycsepp végiggördüljön az arcán.

Lena kifejezéstelen arccal figyelte a szoba ajtajából a neki háttal, megtörten álló húgát. Fejében kérdések százai cikáztak.

A kórházból kilépve mindkét lány hallgatásba burkolózott. Lena fekete táskájából előkotorva egy száll cigarettát remegő kézzel rágyújtott.

Scarlett tudta, hogy történt valami, amiről a nővére nem akar beszélni, hiszen a kezelései után csak akkor gyújtott cigarettára, mikor valami olyan dolgot tudott meg, ami tulajdonképpen csak magára Scarlettre tartozott volna, ám végül mégis ő volt az egyetlen, aki nem tudott róla.

Lena pedig tudta, hogy Scarlett tudja.

Mégsem szólt egyikük sem.

Sasha a táskája legmélyéről előkapart apró ezüst kulccsal magában fohászkodva nyitotta ki az ajtót. Tudta, hogy annak, amit most tesz, akár komoly következményei is lehetnek. Remélte, hogy bent Harryt találja, bár tulajdonképpen maga sem tudta, hogy miért is jött. Belépve aztán halványan elmosolyodott a nappaliból jövő ismerős zenét meghallva. Lekapta magáról a vajszínű, derékban megkötős kabátját, tűsarkú cipőjét lerúgta a lábáról, majd elindult a nappaliba. Amint belépett, tekintete összetalálkozott Harryével, aki ölében a laptopjával terpeszkedett a kényelmes bőrfoteljében. Sasha nem mondott egy szót sem, csak határozott léptekkel Harryhez ment, majd a laptopját arrébb téve szemből beleült az ölébe. Harry arcán a meglepettség legkisebb jele sem látszott, hiszen régebben gyakran támadták le egymást bármikor, előzetes bejelentés nélkül. De arca most komor volt, szemei kifürkészhetetlenek. Sasha ugyan érzékelte Harry kedvetlenségét, mégsem volt hajlandó tudomást venni róla. Sértette volna a büszkeségét. Kezeit Harry arcára helyezte, majd mikor látta, hogy a fiú szólásra nyitotta a száját, mielőtt még bármit is mondhatott volna, erőteljesen megcsókolta. Érezte, ahogy a teste egy pillanatra megfeszült, majd elernyedt, és visszacsókolt. Sasha csókjai egyre követelődzőbbekké váltak, kezei útnak indultak Harry arcáról lefelé, végigsimított a nyakán, izmos mellkasán, kockás hasán, de mikor az övével kezdett babrálni, Harry teste ismét megfeszült, és erőteljesen megragadta Sasha kezét, ezzel megakadályozva, hogy lejjebb haladjon, majd fejét is hátrébb húzta.

Sasha egy pillanatig döbbenten nézte a szorosan összezárt állkapcsot, majd gúnyos nevetést hallatva felállt Harry öléből.

- Remélem, tudod  nagyfiú, hogy nehéz lesz kiengesztelned – intett neki, majd egy lenéző pillantást követően hátat fordított, és elindult kifelé.

- Sasha, várj már!

Sasha idegesen fordult vissza, s kezét csípőre téve, szikrázó szemekkel nézett Harryre.

- Mégis mire? Talán szeretnél még jobban megalázni? Földbe tiporni? Idióta, semmitmondó magyarázatokat kreálni? Kösz, nem. nehogy már még nekem kelljen utánad futnom!

Harry még percekig ült letaglózva, mozdulatlanul, miután Sashának már csak az emléke, valamint parfümjének édeskés illata maradt meg a házában.

Telefonjával a kezében összeráncolt szemöldökkel sétált fel s alá a nappalijában, és olyan erősen gondolkodott, hogy megfájdult a feje. Nem tudta, mégis kit hívhatna fel tanácsért.

Liam túl kedves.

Louis túl szerelmes.

Niall túl optimista.

Zayn…

Zayn.

Harry szinte észre sem vette, a telefon máris s fülénél volt, és türelmetlenül hallgatta az ütemes búgást.

Sasha ebben a pillanatban nem érdekelte.

Ismerte már, tudta, hogy előbb-utóbb úgyis megbékül.

Jelenleg egyetlen gondja volt: Scarlett.

Mert abban biztos volt, hogy ezt a játékot meg kell nyernie, csak azt nem tudta még, hogy mégis hogy fogja kivitelezni.

Lena összébb húzta magán hosszú kötött pulóverét, majd nagyot nyelve előrébb lépett, és becsöngetett.

Nem tudta, hogy ki fog vele szemben állni, és csak reménykedni tudott, hogy Danielle vagy Eleanor lesz ott. Bár tudta jól, hogy alig pár hetes ismeretségükből kiindulva nem a legkézenfekvőbb hozzájuk fordulnia, azonban minekután számot vetett a többi lehetőségéről, rájött, nincs más választása.

Hacsak nem akart becsavarodni.

Dave a haverjaival volt, és nem akarta családi problémákkal traktálni.

Sasha eltűnt, egyszerűen lelépett, és senki nem tudta, mégis hol lehet.

Scarlett pedig automatikusan nem jöhetett szóba.

- Lena? Hát te mit keresel itt?

Lena kissé felhúzott szemöldökkel, csodálkozva mérte végig az előtte álló fiút. Sok mindenkire számított, de rá pont nem. Végül aztán összeszedte magát. Hiszen tudta, ha most nem beszél valakivel, teljesen megőrül.

- Bejöhetek? – húzta végül félénk mosolyra a száját.

- Persze. Louis-ék éppen nincsenek itthon, de bizonyára nemsokára itt lesznek.

- Nem, én… Csak beszélgetni szeretnék valakivel. Lehetséges? – Lena egyre nyomorultabbul érezte magát, de mikor meglátta a fiú arcán felbukkanó barátságos mosolyt, kissé megkönnyebbült. Tudta, érezte, hogy benne megbízhat.

Scarlett szorosan lehunyt szemmel feküdt az ágyában a gyűrött lepedőjén. Lábait felhúzta maga alá, és miközben egyik kezével a takaróját gyömöszölte a szájába, addig a másikat olyan erősen szorította ökölbe, hogy ujjpercei egészen elfehéredtek. Görcsös sírása percek óta nem akart elmúlni, pedig feje alatt a párnája már szinte teljesen átázott. Úgy érezte, hogy még mindig elég hangos, ezért még egy kicsivel több takarót gyömöszölt a szájába, hogy még véletlenül se jöhessen ki hang a torkán. Gyűlölte, mikor ez történt. Gyűlölte, mikor a gyengeség annyira legyőzte, félelmei annyira felemésztették, hogy menekülnie kellett. Menekülnie kellett a saját nővére elől, mert tudta, neki nem szabad látnia, hogy összetört. Pedig milyen rég összeomlott már! De Lena nem tudhatta meg. Scarlett tudta, hogy Lenában csak az tartja a lelket, hogy nem látja őt összetörni. Ha csak egyszer, egyetlen egyszer is látta volna egy kiakadását, ha hallotta volna éjszakánként, mikor telesírta a párnáját, ha akkor nem nyaralni lett volna épp… Scarlett tudta, hogy nem engedhet meg magának több hibát. Tudta, hogy a múlt nyári volt az utolsó hibázási lehetősége, és azt is tudta, hogy túlságosan is nagy dolgot kért Davidtől. Mikor úgy érezte, már képes megmozdulni, gépies mozdulattal felállt, majd az éjjeliszekrényén álló félig tele levő zsebkendős dobozból kihúzott párat, hogy azokkal megtörölje duzzadt, kipirosodott arcát, majd kifújja az orrát. Arcvonásait ugyan rendezni tudta, mégsem érezte képesnek magát arra, hogy felhívja Zayn-t, ahogy eredetileg tervezte. Bár nem hitte, hogy a fiú észrevenné, hogy furcsa a hangja, hiszen gyakorolta már eleget, hogy tettesse, minden rendben, de nem akart kockáztatni. Ezért aztán egy átláthatatlan üvegű napszemüveget az orrára helyezve kilépett a szobájából, majd a konyha felé indult, hogy tovább alakítsa jól bevált szerepét.

’Az erős lelkű, tökéletes lány.’

Csakhogy a konyhában a várttal ellentétben senki nem volt.

Lena félve csúsztatta az ellenőrzőjét az asztalra, miközben irigykedve figyelte, ahogy az anyja végigsimít Scarlett karján. Kínosan simított végig szoros kontyba fogott haján, majd minden mindegy alapon az anyja elé csúsztatta az ellenőrzőt. Scarlett kissé félve pillantott rá, s mikor tekintetük összekapcsolódott, egyből tudta, hogy ez ma nem Lena estéje lesz.

Alig tíz perc telt el.

Ezalatt a tíz perc alatt mégis gyökeresen megváltozott a hangulat az addig barátságos konyhában.

Lena igyekezett a lehető legapróbbra összehúzni magát, míg mellette Scarlett elszánt arccal szállt szembe anyjával a nővére nevében.

- Nem érdekel, Scarlett! Alena saját magának okozta a bajt, te is tudod, hogy meg kell miatta bűnhődnie! Mégis mit képzelsz, Alena, hogy lesz így belőled sikeres orvos? Hogy fognak felvenni bármelyik egyetemre is, ha nem kitűnő az átlagod?

Lena egy pillanatig még megtörten figyelte anyja határozott, szigorú vonásait, majd kétségbeesetten pillantott a húga felé, végül bólintott egy aprót. De mielőtt még Scarlett akár csak belekezdhetett volna a jó előre megírt beszédébe, a mindeddig csöndben háttérbe húzódó apjuk most előredőlt, és szikrázó tekintettel nézett hol Scarlettre, hol Lenára.

- És nehogy megint elkezdjetek nekem papolni a hülye álmaitokról! Ti is nagyon jól tudjátok, hogy az álmok nem válnak valóra! Itt az ideje felébrednetek, és észrevennetek, hogy a valóságban nem minden habostorta. Mi csak a legjobbat akarjuk nektek, akkor is, ha ti ezt most még a tinédzseragyatokkal nem vagytok képesek felfogni.

Lena remegve állt fel, majd anélkül, hogy bármit is mondott volna, elindult a szobájába.

- Kisasszony, mégis mit képzelsz, hova mész? Gyere vissza, és vacsorázz meg velünk, ahogy rendes családhoz illik – szólt utána az anyja élesen.

- Elment az étvágyam – intett vissza Lena

Az asztalnál ülők az egész vacsora alatt csendben voltak. Scarlett fejében ezernyi kérdés cikázott. ugyan még csak 16 éves volt, máris tervezgette, hogyan fogják később megvalósítani az álmaikat.

Az egyetlen dolog, amit tenniük kellett, hogy várnak.

Várnak, míg betöltik a tizennyolcat, és utána szabadon mehetnek bárhova.

Liam kezében egy bögre gőzölgő teával figyelte a vele szemben ülő Lenát. Szeretett volna segíteni neki, jó lett volna, ha tud adni valami praktikus tanácsot, de miután végighallgatta a mondandóját, egyszerűen semmit nem tudott mondani. Aggódva figyelte Lena könnyektől csillogó szemét, majd, mikor végül annyira elkezdett sírni, hogy kénytelen volt abbahagyni a beszámolóját, letette az asztalra maga elé a bögréjét, majd Lenához hajolva átölelte őt, és hagyta, hogy kisírja magát a vállán.

Alig pár hónappal ezelőtt Dave döbbenten figyelte a fürdőszoba a ajtajából a földön fekvő Scarlettet, akinek tejfölszőke hajába sötétvörös vércseppek ragadtak.