"Sometimes it's easier
to pretend you don't care,
than to admit it's killing you."
- Harry? – az ajtóban álló Lena arcára kiült a döbbenet, míg a konyhában éppen mosogató Sasha keze megcsúszott, minek következtében a kezében levő késsel éles vágás ejtett a bal hüvelykujján. Halkan felszisszent, aztán óvatosan hátrébb lépkedett, és a fülét hegyezve próbálta kivenni az előszobában lejátszódó beszélgetés részleteit.
- A húgodat keresem. Itthon van? – Sasha az ép kezét a szája elé kapta.
- Mármint Scarlettet?
- Igen. Ne vedd tolakodásnak, vagy ilyesmi, csak tudod… gondoltam, hátha jól esne neki, ha elmondhatná valakinek, akit nem ismer, hogy mi baja – Sashának a döbbenettől tányérméretűre kerekedtek a szemei. Harry most halál komolyan ki akar kezdeni Scarlettel?
- Ez kedves tőled, de a helyzet az, hogy még alszik. Viszont ha gondolod, délután megtalálod a parkban. Valamiért mostanában állandóan odajár.
- Hú, ezer hála. Akkor… én most megyek is. És köszönöm még egyszer.
Sasha ijedten lépett vissza a mosogatóhoz, és mintha mi sem történt volna, fojtatta amit elkezdett, de közben olyan erősen gondolkodott, hogy észre sem vette, frissen szerzett sebe lüktet a fájdalomtól, ahogy a nyers hús a mosogatószerrel érintkezett. Mikor végzett, nyugodtnak álcázott arccal fordult meg, hogy az időközben az étkezőasztalhoz leült Lenára nézzen. Erőltetetten elmosolyodott, és igyekezett semleges hangnemet megütni.
- Ki volt az?
Lena felnézett az előtte heverő divatlapból, majd egy pillanatig elgondolkozva nézett a lányra, úgy látszott, először nem is tudta, miről beszél.
- Harry – húzta fel végül a szemöldökét.
- És mit akart?
- Scarlett felől érdeklődött - Lena nem értette, mi ez a hirtelen kérdezősködés.
- Hogy mi? – kérdezte Sasha döbbenten. Eddig tökéletesen követte a pár perccel ezelőtt a fejében megalkotott forgatókönyvet – És mit akart tőle?
Lena összeráncolt szemöldökkel nézett az ártatlanul pislogó lányra.
- Hogy szívesen elbeszélgetne vele, hátha az segít neki.
Sasha ijedten kapta a kezét a szája elé, miközben kikerekedett szemekkel nézett Lenára.
- Úristen – bökte ki végül döbbenten.
- Mi van? – Lena kezdett teljesen összezavarodni.
- Nem. Ezt nem hagyhatom. Ezt nem hagyhatod.
- Mi? Beszélj már úgy, hogy én is értsem!
- Csak ne engedd, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön Harryvel…
Lena szemei kikerekedtek, aztán egy fél perces döbbent csend után megvilágosodva csapott a homlokára.
- Ne már, Sasha!
Sasha egy pillanatra kiesett a szerepéből, és összezavarodva nézett rá. Aztán kapcsolt, és rendezte az arcvonásait.
- Mi?
- Te féltékeny vagy.
Sasha szemöldöke a magasba szaladt a döbbenettől. Fogalma sem volt, erre mégis hogy kéne reagálnia.
- Hogy mi?
- Hát persze! Belezúgtál Harrybe és most ezért nem akarod, hogy Scarlett beszéljen vele – Lena szemei csillogtak, szája ravasz mosolyra húzódott.
- Mi? Nem! Jézusom, dehogy! – Sasha lendületesen rázta a fejét, ezzel is próbálva megerősíteni a mondanivalóját.
- Ó, dehogynem! Sa-sha szerelmes! Sa-sha szerelmes! – kezdett el énekelni, és minden bizonnyal még folytatta volna ki tudja meddig, ha Sasha nem fogja be a száját.
- Félreértesz! Úgy értettem, hogy ne engedd, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön bárkivel abból a bandából. Higgy nekem, nem tenne túl jót neki.
- Mme á mé?
Sasha furcsán nézett a lányra, majd mikor rájött, mi baja, elkapta a kezét a szája elől.
- De hát miért? - ismételte meg Lena most már érthetően.
- Azért, mert akár hiszed, akár nem, a szomszédunkban nem más lakik, mint a híres-neves One Direction egy tagja, a barátai emg, akiket a múltkor láttál, a többi énekespacsirta a bandából. Ha Scarlett együtt mutatkozna bármelyikükkel is, egy lesifotós biztos, hogy észrevenné őket, és akkor a rajongók és a sajtó egykettőre szétcincálnák. Kikészülne. Azok a fanok viccen kívül életveszélyesek. Bár tény és való, hogy leginkább Harryvel nem kéne találkoznia, mivel az ő rajongói még a többinél is durvábbak.
Lena percekig pislogva nézett maga elé. Igyekezett megemészteni az információkat.
- Hogy mi? - nyögte ki végül teljesen ledöbbenve.
- Higgy nekem. Nem bírná ki. Valahogy el kell érned, hogy ne találkozzon velük.
Sasha magában mosolyogva hagyta ott a ledöbbent Lenát a konyhában, miközben tudta, a lány most utána fog nézni a bandának, és a velük kapcsolatos botrányoknak, hogy aztán beszéljen erről a húgával, és eltiltsa őt a fiúktól.
Lena leforrázva állt percekig egy helyben, majd mikor felocsúdott, egyből a szobájába sietett, és az ajtót magára zárva elővette a laptopját, hogy egy kis kutatást végezhessen.
Mindeközben Scarlett az ágyán ülve azon tanakodott, vajon Londonban minden egyes házban ennyire papírvékonyak a falak?
#####
-Lena, nem láttad Scar-t?
Lena ijedten kapta fel a fejét, majd még annál is ijedtebben pillantott az órájára. Három múlt két perccel. De az mégis hogy lehet? Hiszen... Hiszen Lena alig öt percre ült le a laptop elé még délelőtt. Mégis hogy szaladhatott el így a nap? Egy pillanat múlva rájött, hogy az idő gyors múlása a legkisebb problémája jelen pillanatban.
- Nincs a szobájában? – tápászkodott fel, és kétségbeesetten nézett a kissé zilált kinézetű Sashára.
- Szerinted akkor tőled kérdezném, hogy hol van? - húzta fel szemöldökét – Beszéltél már vele? - tért át egy lényegesen kedvesebb hangnembe.
- Nem, én... nekem még nem volt időm – túrt bele a hajába – Gondolod... gondolod, hogy a parkba ment?
- Tudunk bármi más lehetőségről? – fordult meg Sasha, és az előszobába sietve felkapta a magassarkú bokacsizmáját. Haja kócos volt, szemfestéke lefolyt, ruhája félrecsúszott. Nem véletlen, hiszen az előbb futott le egy sok utcás sprintet, miután rájött, hogy Harry nem tartózkodik a lakásán.
- És most mi lesz? Odamegyünk, és hazarángatjuk? - lépett mellé Lena, éppen a meggypiros kabátjával küzdve.
- Ha másképp nem megy – nézett rá jelentőségteljesen Sasha, majd minden további nélkül feltépte az ajtót, és a hűvös széllel mit sem törődve kilépett az utcára.
A közeli parkba érve a két lány tanácstalanul összenézett. Nem tudták, most mégis hogyan tovább. Ugyan kevés járókelő volt, viszont a park területe elég nagy volt, és sok eldugott helyet lehetett találni, ha az ember sokszor jár ide.
- Oké, szerintem váljunk szét – biccentett Sasha Lena felé, mire a két lány egyszerre indult el két ellentétes irányba.
Lena összehúzta magán a kabátját, majd megszaporázva a lépteit igyekezett a lehető legjobban figyelni a körülötte levő emberekre, bár ez nem ment túl könnyen, mivel a szél csípte a szemét, amitől folyamatosan könnyezett.
Sasha idegesen járta a parkot. Úgy érezte, ha megtalálja Harryt, ezer százalék, hogy az első dolga az lesz, hogy kiherélje. Mégis mit képzel magáról? És a legrosszabb az egészben, ez az egész úgy tűnhet, mintha féltékeny lenne rá. De Sasha tudta, hogy ez hülyeség. Méghogy Ő féltékeny egy ilyen kis mitugrászra? Ennél nagyobb baromságot már rég nem hallott.
A két lány ugyan egymástól jó pár méterre, mégis teljesen egyszerre torpant meg. Ám míg az egyikük ijedten bújt egy bokor mögé, addig a másik megszaporázta a lépteit.
- Harry Edward Styles, mégis mi a jó büdös fenét képzelsz magadról, he? - lépett a srác elé hirtelen Sasha, és villámló tekintettel nézett a fiú döbbent arcába.
- Te meg mi az ördögöt művelsz itt? - vakarta meg kissé zavartan a tarkóját.
- Én kérdeztem előbb, világos? - bökte bele hosszú, gondosan ápolt körmű mutatóujját a mellkasába – Megmondtam, hogy hagyd békén Scarlettet, nem? Vagy talán nem voltam elég világos? Na várj, mindjárt elmondom érthetőbben, és hidd el, ezúttal meg fogod jegyezni – húzta fel a szemöldökét, de Harry félbeszakította.
- Figyelj, Sash, értem én, hogy féltékeny vagy, meg minden, de talán ezt nem itt és most kéne megbeszélnünk – lépett egyet hátrébb, majd zsebre tette a kezét, és indult volna tovább, ha Sasha nem ragadja meg a karját.
- Még hogy én... - Sasha hangja egy oktávval feljebb csúszott idegességében, így először megköszörülte a torkát, és csak utána folytatta – Még hogy én féltékeny!? Ne képzelj már ennyit magadról, kisfiú. Tőlem aztán azzal hancúrozol, akivel csak akarsz. De! Scarlettet. Hagyd. Békén. Elég világos voltam, cicukám? Na. És mostantól, ha nem tartod magad ehhez, annak te fogod viselni a következményeit. És annyit elmondhatok, hogy azok nem lesznek túl kellemesek. Szóval... - Sasha meg sem várva a fiú reakcióját hátat fordított neki, majd továbbra is túlpörögve az adrenalintól gyorsléptekben elindult hazafelé, teljesen megfeledkezve Lenáról, aki épp a park másik felében bújkált egy mogyoróbokor mögött.
Lena igyekezett csendben lenni, és egyik kezével még a száját is befogta, hogy véletlenül se adjon ki magából hangokat, amik miatt esetleg lebukhatott volna. Azt soha nem bocsátotta volna meg magának. Arca viszont még mindig döbbenetet tükrözött, és akárhogy próbálta is, nem tudta hova tenni az ócska, rézbarna fapadon ülő két alakot. Mégis mit keresnek ők itt kettesben? És... mióta? És hogy? Lena fejében egymást kergették a gondolatok, de egyenlőre egyikkel sem tudott mit kezdeni.
- Ez most komoly? - Zayn felhúzott szemöldökkel nézett a lányra, aki kezében percek óta egy papírzsebkendőt gyűrögetett, hogy valamennyire le tudja vezeti a feszültségét.
- Hidd el, én is ledöbbentem. Pláne a múltkori után. Lassan nem tudom, hogy jó, vagy rossz dolog-e, hogy ennyi mindent megtudok, amit nem kéne – sóhajtott Scarlett, majd lehajtotta a fejét, mert egy erősebb mozdulattal véletlen kettétépte a zsebkendőt.
- És most mit fogsz tenni? - fürkészte az arcát Zayn, majd egy pillanatra összezavarodva kapta a fejét oldalra. Úgy érezte, mintha valaki figyelte volna, ráadásul egy ganúsan piros foltot is látott nem messze tőlük. Kellemetlenül érezte magát. Tudta, ha erről a bezsélgetésről képek készülnek, amik felkerülnek a világhálóra, azt ez a lány megkeserüli. Ráadásul biztos, hogy többet nem tudnának találkozni.
- Fogalmam sincs. Egyetlen dolgot tudok. Valahogy el kell érnem, hogy Lena végre faképnél hagyjon.
- Hogy mi? - nézett vissza rá Zayn. Erről még nem hallott, és nem tudta hova tenni ezt az információt.
Lena akármennyire is próbálta hegyezni a fülét, egyetlen szót sem sikerült elcsípnie. Így inkább csak igyekezett megfigyelni ezt a felettébb furcsa párost.
- Lena miattam dobta el az álmait. És az egyetlen lehetőség, hogy itt hagyjon, és végre azt csinálja, amit mindig is akart, az az, ha annyira kikészítem, és megutáltatom magam vele, hogy magától itt hagy. Ha, tegyük fel, én mennék vissza a szüleinkhez, vagy bármi, biztos, hogy utánam jönne. Szóval ez az egy lehetőségem van...
- És ezt mégis hogy gondoltad? Nem ismerem túlzottan Lenát, de eléggé makacsnak tűnik.
- Mert az is. De a helyzet az, hogy én még inkább az vagyok.
Zayn halványan elmosolyodott, miközben hátradőlt a padon, és kíváncsian várta, vajon mit fog kihozni ebből Scarlett. Az utóbbi napokban, sőt, hetekben, majdnem minden nap tudtak itt találkozin, és ugyan a lány eleinte hűvös volt és távolságtartó, egy idő után sikerült áttörnie a jeget, és nagyon sok mindent megtudott erről a látszólag annyira törékeny szőkeségről.
- Igazából arra gondoltam, hogy mivel a nővérem nyilvánvalóan nem akarja, hogy veletek legyek, és mint megtudtam, főleg, hogy Harry-vel... A leginkább azzal tudnám dühíteni, ha eljátszanám, hogy én mennyire, de mennyire odavagyok érte, és ha sehogy se tudna lebeszélni erről a 'románcról' - rajzolt a levegőbe macskakörmöket a kezével.
Zayn pislogva meredt a lányra. Nem tudta eldönteni, hogy most vajon viccel, vagy teljesen komolyan mondja.
- Biztos vagy benne? Hidd el, Harrybe elég könnyű a legváratlanabb pillanatban beleszeretni, láttam már rá pár esetet, és...
- Ugyan, kérlek. Az életben nem tudnék szeretni egy ilyen fennhéjázó, beképzelt, tömegcikként gyártott, önközpontú szupersztár seggfejt – legyintett Lena, majd minden további nélkül felállt, és fehér botját a betonhoz csapta – Ne vedd magadra, tudod, hogy nem úgy gondoltam. De most mennem kell, mielőtt még Lena kijön utánam ide is kémkedni – intett egyet Zayn felé, majd megfordult, és a botját előrenyújtva, a betonon ritmusszerűen kopogtatva elindult hazafelé.
Zayn egy pár pillanatig még meredten bámult maga elé, aztán halványan elmosolyodva megrázta a fejét.
- Ennél hülyébb tervet sem hallottam még – motyogta magában, majd zsebre téve a kezét felállt, és elindult mindenféle luxuscikkel ellátott, ám hűvös, és barátságtalan lakása felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése